A magok beszerzése:

A rovaremésztő növényeket magról is ültethetjük. A magok beszerzése ma már nem jelent gondot. Saját növényeink magját is felhasználhatjuk, rendelhetünk boltból, vagy honi, esetleg nemzetközi fórumon is csereberélhetünk sokféle magot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a friss magok kelési aránya sokkal kedvezőbb, mint a tárolt magoké. Így a bolti rendelés sajnos lutri lehet, mert nem tudjuk mióta és milyen körülmények között tárolják a magokat. Persze vannak olyan fajok, amelyek magjai hosszú ideig csíraképesek maradnak. (Drosera, Dionaea)

Magvetésről általában:
A magoknak minél nagyobb állandó páratartalom, meleg és a csirázás után napi 10-12 napfény szükséges, ráadásul nem is száradhatnak ki! A kelési idő nagyon változó. Előfordul, hogy az elvetett mag 2-3 nap múlva kicsírázik, de előfordul, hogy egy hónapot is várni kell. Az átlagos kelési idő 2-4 hét közé tehető. Nem kell megijedni, ha egy hónap múlva még nem zöldül az ültetvény, hiszen a harmatfüvek magjaiból kikelt növényeket 1 hétig még szabad szemmel is alig lehet látni.

A kapott magokat lehetőség szerint rövid időn belül vessük el. A tárolási idő függvényévben veszítenek a csírázási képességükből. Ha mégis el kell tenni valamennyi magot későbbre, akkor +5 és +10 fok között tároljuk sötét helyen.

Ültető edény:

Ültetni lehet hagyományos (műanyag) virágcserépbe is, de inkább átlátszó műanyag tálkába ajánlatos vetni. Ilyet háztartási ill. műanyag boltokban lehet kapni, vagy kiürült desszertes tálkákat is lehet használni. (Pl. én kezdetben olyan átlátszó dobozt használtam, amiben előtte gesztenyepürét árultak. Ennek még teteje is van, ami külön előny.) Egyrészt egyszerre többet vethetünk egy ilyen edénybe, másrészt nagyobb fényt kaphatnak a magok. Az edények alját több helyen ki kell lyukasztani legalább 4-5 mm-es fúróval. Használat előtt, még ha új is az edény, érdemes forró vízzel kimosni. Vegyszert nem szabad használni! Az edény alá alátétet vagy tálcát kell tenni, aminek az oldalmagassága legalább 2 cm. Ebben mindig álljon az esővíz! Többen az alátétbe kerámia-granulátumot, kerámiagolyót, esetleg mészmentes kavicsot tesznek a páratartalom biztosítása miatt.

Ha szobában keltetünk, akkor egy asztali lámpát kell a tálak fölé helyezni kb. 20-30 cm magasságban és napi 10-12 órát kell világítani. Ebben az esetben is szükség lehet valamilyen fedőanyagra, ami csökkenti a párolgást, így az ültető közeg kiszáradását.

Ha a szabadban keltetünk, akkor átlátszó fóliát vagy nylon zacskót kell alkalmazni. Esetleg az egész veteményt belehelyezzük egy kiszuperált akváriumba, aminek van üvegteteje. Itt vigyázni kell, nehogy a napon „megfőjön” az egész!

Ültető közeg:

Ültető közegként általánosan a tiszta, csíramentes tőzeg, valamint mosott kókuszrost használható, amit kertészeti-  és virágboltokban olcsón be lehet szerezni. Mielőtt ültetéshez kezdenénk ajánlatos fertőtleníteni a tőzeget. Ezt legegyszerűbben egy mikrohullámú sütőben tehetjük meg. A száraz tőzeget egy mikrózásra alkalmas edényben vékonyan elterítjük és 2-3 percig hevítjük ,de vigyázzunk ,nehogy meggyulladjon. Erre a tőzegben fellelhető tőzeglégy lárvák miatt van szükség. Nem biztos, hogy van benne, de manapság gyakran előfordul és ki szeretné, ha pár nap múlva el kezdene nyüzsögni az ültetvény?

Ültetés előtt a lehűlt tőzeget be kell áztatni tiszta esővízbe. Elég nehézkes művelet, mivel a tőzeg úszik a vízen. Én besegítek és kézzel gyúrom össze a tőzeget a vízzel. Ha nincs esővíz, akkor ásványi anyagoktól mentes desztillált vizet is lehet használni. Ha van valakinek RO (reverse osmosis) készüléke az azzal előállított víz is tökéletesen megfelel. A klímaberendezésekből kifolyó kondenzvizet tilos használni, mert tele lehetnek baktériumokkal.

Ültetés:

A nedves ültetőközeget (nagyjából ki kell csavarni belőle a vizet) olyan edénybe kell tenni, amely inkább lapos, mint magas.  El kell egyengetni, kicsit tömöríteni is kell, hogy nagyjából egyenletes felületet kapjunk, de nem kell teljesen sima.

A rovaremésztő növények magjai fényre csírázók, ami azt jelenti, hogy nem kell őket vékony tőzegréteggel takarni, csak a tőzeg felületére szórni, picit megnyomkodni és kész.

Ezután a tálat az alátétbe kell állítani, esővizet aláönteni 1-1,5 cm magasságig.

Az edényeket le kell fedni, vagy átlátszó fóliával letakarni. Naponta érdemes szellőztetni a penészesedés elkerülése miatt.

Amint megfelelő nagyságúra nőtt a kis ültetvényünk, kezdhetjük a szétpalántázást. Ehhez jól jöhet egy kis csipesz és egy hurkapálcika. A csipesszel jól meg lehet fogni a tövénél a pici növényt, a pálcikával pedig a gyökerének csinálunk egy kis lyukat az új helyén.

A magoncokat én műanyag kávéspohárba ültetem ki először. Ez olcsó és sok elfér kis helyen.

Ha a fenti módon sikerül növényállományunkat bővíteni, akkor az ismerősöknek büszkélkedhetünk is vele, mert van pár faj, aminek a keltetése nagy kihívást jelent (Nepenthes, Darlingtonia). Ha sikerül, akkor joggal lehetünk büszkék magunkra.