Csakhogy ezt a rendszert nem tegnap építették ki, nem épp a legkorszerűbb technológiával.

A cikkemben inkább az általános ismérveket veszem elő, a növényekkel csak keveset foglalkozok, mert az alap dolgokat szeretném összefoglalni az adott témában.

A víznyerés módja

Azt lehet mondani, hogy országunkban többnyire a különböző vízzáró rétegek közötti víztározó rétegekből nyerjük ki a vizet mélységi kutak által. Vannak ugyan olyan víz melletti települések, amelyek az adott folyó vízkészletére közvetlenül támaszkodnak, de igazából nem ez a jellemző.

Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben jó helyzetben vagyunk a többi európai várossal szemben, ugyanis a Kárpát –medence adottságai inkább lehetővé teszik a kutak fúrását, mint pl. Ausztria vagy Svájc helyvidéki területein. Ott persze a hegyi források is adnak aránylag jó minőségű vizet, de a közműhálózat kiépítése a településekig, valamint a hideg időjárás megnehezíti a beruházást.

Maradjunk itthon és nézzük meg a saját rendszerünket, lehetőségeinket. Honnan nyerhetünk vizet?

Felszín alatti vizeink

A felszín alatti vizeink lehetnek: talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, ártézi víz.

A talajvíz a felszínhez közel, az első vízzáró réteg fölött található, erősen szennyezett, ivásra a kutakból nem alkalmas.

A rétegvíz a vízzáró rétegek között helyezkedik el, legtöbbször tiszta ivóvizet szolgáltatnak (kivéve Békés megye egyes részein az arzéntartalma miatt). Az első rétegvíz sok helyen szennyezett (nitrát, nitrit...).

Az ásványvíz a természetben előforduló 1.000 mg/l-nél több oldott anyagot tartalmazó forrásvíz.

A hőforrások (hévizek) rendszerint kőzethordalékok, vagy vetődéseken át a felszínre törő 20 °C-nál melegebb rétegvíz.

A karsztvíz mészkő, dolomit (esetleg lösz) kőzetekbe bejutó oldó, szállító, építő, romboló munkát végző víz, amely karsztforrásként tör a felszínre. Többnyire hajszálrepedések mentén lép reakcióba a kőzettel, s így keletkezhetnek a felszíni tálszerű berogyások a dolinák, (töbrök).

Az ártézi víz az két vízzáró réteg közötti nyomás alatt álló víz. Fúrt kutakon keresztül jut a felszínre. (Az első "nyilvános" ártézi kút Hódmezővásárhelyen létesült 1879-80-ban.)

A magyarországi ivóvízkészlet nagy hányada a Duna- és Tisza menti parti szűrősávba telepített kutakból származik. Ezek a kutak természetes felszíni vizeket hoznak ismét a felszínre, miután az a szűrőrétegeken átjutva a mélységi víztározó rétegekbe szivárgott le.

Ez a víz is igényel tisztítást, de alapvetően káros mechanikai szennyeződések már alig vannak benne.

A másik víznyerési mód az artézi kutak használata. Ezeket főleg sík vidékeken, vagy hegységek nagyobb medencéiben alkalmazzák. Sok esetben nem is kell szivattyú a víz felszínre hozásához, mert eleve nyomás alatt van és magától a felszínre tör a fúráskor.

A hegyvidéki forrásvizek az ország ivóvíz ellátásának kis hányadát teszik ki. Egyébként sok forrás az ipari tevékenységeknek köszönhetően elapadt.

A víz tisztasága

Több fejletlen országban szennyezettebb vizet isznak, mint amit Európában a kocsimosáshoz használnak. Japán legrosszabb vize Osaka, és Fukuoka városban található. Az ivóvizet "szennyvízből" állítják elő, óriási mennyiségű klór-fertőtlenítés után, szennyezett folyókat tisztítanak meg csapvíz előállítására. A kezelt szennyvizet folyókba engedik, majd valahol az alsóbb szakaszon egy másik ország vagy település ivóvizet állít elő ismételt fertőtlenítés után. Gondoljunk bele, hogy az ivóvizünket adó folyó felső szakaszán hány gyár és kórház létezik?

( néha habzik a Rába…ciánszennyezés a Tiszán….) Követve a víz természetes körforgását a kórházakból és gyárakból származó csatornavízből is juthat az ivóvízbe. Kedvezőbb helyeken nem a folyókból homok-talajrétegeken át megszűrt hanem fúrt kutakból védettebb rétegekből (általában védőzónát kijelölve a kút körül) érkezik az ivóvíz. Egyre mélyebben szennyeződik a föld ezért mélyebb kutakat fúrnak hogy a vizsgált kémiai elemek, anyagok megfeleljenek a határértékeknek. (de mi van a nem vizsgált anyagokkal?)

Napjainkra már a felszín alatti vizeink nagy része is elszennyeződött. A modern ember ipari tevékenysége által keletkezett szennyeződések a talajba és talajvízbe is bejutottak. Ma már nem tudni mi minden kerül az ivóvizet adó rétegekbe. Az eső sem kivétel a szennyeződéstől. Az európai eső savas. Európa és a világ más tájairól származó gyárak füstjéből kioldódott vegyi anyagok szennyezik az esővizet is. A savas eső legfélelmetesebb következményét a kiszáradt és elpusztult fákon és növényeken láthatjuk. Mivel a Földön az élethez szükséges oxigént a növényzet termeli, mondhatjuk, hogy minden élőlényt a növények látnak el élettel.

A 2000-s évek elején(!) a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok száma
már meghaladta a 130 000-t, a regisztráltaké a 13 000 000-t. Az előbbiek száma évente 400-1 000 új tétellel növekszik, az utóbbiak számának évi növekedését pontosan nem ismerjük. A különböző márkaneveken (fantázianevek) forgalomba hozott készítmények számát 4 millióra becsülik. A készítmények összetétele általában ipari titok, a „fogyasztók” (lakosság, egészségügy, környezetvédelem stb.) körében gyakran ismeretlen.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a több, mint fél évszázada használt hormonkészítmények (fogamzásgátlók, pajzsmirigy gyógyszerek stb.) milyen %-ban ürülnek ki a szervezetből a vizelettel? Ezeket a molekulákat a hagyományos ipari tisztítórendszerek nem szűrik ki, így visszajutnak a szervezetünkbe az ivóvízzel és ott súlyos élettani hatásokat produkálnak. Nem véletlen, hogy a mai közép-korosztály többsége gyermekvállalási problémákkal, meddőséggel küszködik a felborult hormonháztartás miatt.

Vajon az általunk és elődeink által használt rengeteg vegyi anyagból kizárhatóan nem juthat bele az ivóvizünkbe semmi? Valószínűleg naiv feltételezés.

Kúttól a csapig.

A vegyi anyagokat tartalmazó csapvíz különböző anyagú csöveken keresztül érkezik hozzánk. A vascsövek néhány év alatt rozsdásak lesznek. A vízben szállított vegyszerek a csövekből alkotórészeket is kioldanak, amik a szervezetbe kerülve a kárt tovább fokozzák. Új otthon kialakításakor ezért fontos a vízcsövek megválasztása. A csapvíz vegyi anyag tartalma további mérgeket old ki a vízcsövekből. Algásodás is gyakran előfordul főleg a kis átfolyású műanyag csőszakaszokon.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy a II. világháború után lefektetett vezetékek jelentős része, vagy egyes elemei ólomból vannak. A vízmozgás a fémet beleoldja a vízbe, ami nem igazán jó, mivel az ólom önmagában idegméreg. Lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy pesszimista, idegileg labilis nép vagyunk? A mérések azt mutatják, hogy – igaz már jelentős szakaszt lecseréltek korszerűbb anyagú csövekre -  az ólom koncentrációja a végpontokon még így is meghaladhatja a WHO által előírt mértéket. Emiatt a Magyarországra külön értéket határoztak meg. Ez mennyire jó nekünk!

Az elavult csövek cseréje a szolgáltatót terheli, de jó, hogyha a szűkös anyagi keretből a kutakat és a vízkezelő állomásokat tudják megfelelő műszaki szinten tartani, nemhogy beruházásban, komplett felújításban gondolkodjanak.

A csapvizet klórral fertőtlenítik, ami szintén idegméreg. Erre azért van szükség, hogy a víz ne kezdjen el „mozogni” a tisztítótelepen. A fertőtlenítés az ember bélrendszerében káros és létfontosságú szervezetbarát baktériumokat is (pl. Bifidus) elpusztítja. A kártékony baktériumok, nagyobb életerejük folytán rezisztensebbekké, ellenállókká válnak a klórral szemben, melynek eredménye, hogy könnyedén felülkerekednek a jótékony baktériumokkal szemben. A jótékony baktériumok hiánya miatt indulnak meg az erjedési folyamatok, és kellemetlen szagú gáz, széklet keletkezik. Ez nem annyira gusztusos.

Mit tehetünk? Mit ihatunk?

Erre kapásból az a többség válasza, hogy vegyünk ásványvizet! Működik a marketing.

Mi a helyzet az ásványvizekkel? Az ásványvíz olyan víz, amely ásványokat és egyéb oldott anyagokat tartalmaz, amelyek sajátos ízt és gyakran gyógyhatást kölcsönöznek neki. Mélyen fekvő, szennyezetlen rétegekből kerül a felszínre.

A természetes ásványvizek összes oldott ásványianyag-tartalma legalább 1000 mg/l, vagy az oldott összes szilárd ásványianyag-tartalma 500-1000 mg/l között van, és tartalmazza a természetben leginkább megtalálható, aktív biológiai anyagok valamelyikét.

Az ásványvíz-piac a szakértők szerint belföldön és külföldön egyaránt bővül. Az Apenta, Magyarországon a Coca-Cola és a Pepsi-Cola után a harmadik legnagyobb ásványvíz-gyártó, nagy beruházásba kezd, hogy megduplázza a termelését. Nemsokára évi hetvenmillió liter ásványvizet fog palackozni. A Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács egyik vezetője, aki történetesen az Apenta ügyvezető igazgatója úgy emlegeti az olcsójános ásványvíz-gyártó és forgalmazó konkurenciát, mint akik nem tartják be az előírásokat, megtévesztik a fogyasztókat és megfelelő minőségi háttér nélkül próbálnak nagyobb hasznot kihozni a termékből.
Mindjárt világosabbá válik miről beszél, amikor megemlíti, hogy szigorú határozatot hozott a terméktanács, amely szerint a szervezet tagjai kötelesek a minőségi követelményeket (a HACCP előírásokat) betartani. Aki nem tartja be, nem lehet a terméktanács tagja. Sőt, hamarosan egy védjegyet is létrehoznak, amelyet azok használhatnak, akik betartják az előírásokat.

A minőségi előírások a fogyasztók védelmét szolgálják. Más kérdés, hogy - idézzük a terméktanács említett vezetőjének szavait - az előírásokat be nem tartók, akik nem emelnek árat - és ez a tagság döntő része -, s így egy palack ásványvízen nincs több, mint átlag 1 forint hasznuk, veszélyeztetik a minőségi követelményeket betartó cégek érdekét.

Sajnos az ásványvizek minősége sem egyforma, sőt az ellenőrzési szakaszon átment folyadékok a jóváhagyás után lehet, hogy más minőségben kerülnek forgalomba az új minősítésig, vizsgálatig. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg pet-palack szennyezi a környezetet és magár a kétes minőségű vizet is, mivel a szénsav kémiai anyagokat old ki a műanyagból, amit jóízűen elfogyasztunk.

Akkor mi a  megoldás?

Ha tetszik, ha nem sajnos érdemes lesz beszerezni egy háztartási víztisztító berendezést. Ebből sokféle van forgalomban. Némelyiknél felfújt marketinggel találkozhatunk, de a háttérben egy drága gagyi berendezés van. Emellett vannak a piacon tényleg megbízható és minőségi termékek, amelyek nem „gazdaságos” áron szerezhetők be, de valójában a saját és családunk egészségébe fektetünk be ….kinek mennyit ér ez meg? A csövekre szerelhető külső mágnesező, elektronizáló berendezéseket el kell felejteni! Ezek csak átverések, hiába adják elő tudományosan a működési mechanizmusukat. Az elektrolízises kicsapatás bemutatója is megtévesztő lehet, mivel az egészséges tiszta vízben is vannak oldott fémsók, amik ilyenkor persze zavarossá teszik a vizet, ez természetes folyamat, nem feltétlenül utal káros szennyezettségre, de megtévesztésre alkalmas lehet.

Lehetőség szerint olyan berendezést válasszunk, amely a mechanikai szennyeződések mellett biológiailag is tisztít. Ezekben a szerkezetekben vagy aktív szénszűrő, vagy membrán található, valamint egy UV sterilizáló lámpa. Ha ezek benne vannak a berendezésben, akkor nyugodtan vegyük meg, miután érdeklődtünk a garanciákról, szervizháttérről, esetleg az egészségbiztosítási finanszírozás lehetőségéről. Ez utóbbi nagyon előnyös lehet, ugyanis a készülék árát visszatérítik. Egy jobb, megbízhatóbb készülék ára meghaladja a 150-200.000 forintot, de ha átszámoljuk, hogy éves szinten ugyanennyit elkölthetünk ásványvízre is, akkor látható, hogy mivel járunk jobban. Ráadásul tisztított vízből sokkal jobb ízű leves, tea, kávé készíthető!

Az a víztisztító, amelyik ún. „nullás” vizet készít (RO), olyan vizet állít elő, amelyik emberi fogyasztásra nem alkalmas. Az ilyen víz mondhatni tökéletesen tiszta, semmi ásványi anyag és nyomelem nem található benne, ami létfontosságú a sejtjeinknek, szerveinknek.

Van egyébként olyan berendezés amelyik utánpótolja a sókat, ásványi anyagokat,  de legtöbb esetben kissé keserű lesz tőle a víz.

Csapvízet a rovaremésztőknek?

A jó hír az, hogy ezek a „nullás” vizek tökéletesek a rovaremésztő növényeknek! Ilyen készüléket 50.000 ft környékén már kaphatunk. Hátránya, hogy melléktermékként több szennyezett vizet állít elő, mint tisztát…mondhatni pocsékol.

Ha megtehetjük vehetünk RO vizet akvarisztikai boltból, vagy többen összefogva be lehet fektetni egy nagyobb kapacitású készülékbe.

A víz forralásával csak végszükség esatén bajlódjunk. Ilyenkor egy nagy edénybe forraljuk 5-10 percig a vizet, majd kihűlés, ülepedés után a felső 2/3-ot öntsük csak le, a többi mehet a lefolyóba. Desztilláláshoz komoly berendezés szükséges, így erről nem is írok most.

A fentiek alapján ki-ki eldöntheti milyen lehetőséget választ, mert nem kérdés, hogy előbb vagy utóbb valamerre mozdulni kell e téren is. Vagy az egészség megőrzésére költünk tudatosan, vagy a betegségek kezelésére kényszerből. Mivel a testünk 65-70%-a víz, így nem mindegy milyen minőségű vizet iszunk.

Források:

profilter.hu

Világgazdaság

Független.hu

Wikipedia

Zoldmate.hu

Amway.hu  

E-spring.com

Vizadagolok.hu