A szakemberek olyan anyagban gondolkodtak, amelyet bárhol elérhetővé lehet tenni, aránylag olcsó és könnyen előállítható, megújuló technológiára épül a termelése.

A legfontosabb szempontok a helyettesítő anyaggal szemben a következők:

• könnyen újratermelhető legyen

• semleges, vagy enyhén savas kémhatás

• jó anyagszerkezet

• jó víztartó képesség

• minimális alakváltoztatás

• tápanyagszegény legyen

• könnyen tápanyagozható legyen

• hidrokultúrákban is lehessen alkalmazni

• nagyüzemi termelésben is könnyen használható legyen

• állandó minőség és megbízható paraméterek

• könnyű feldolgozhatóság

• kedvező ár

Mindezeket a tőzeg nagyjából lefedte, kivéve az első pontot, mert a tőzeg kialakulása időigényes folyamat, nehéz újratermelni. Ha egy bányát kitermelnek, akkor ott nem alakul ki új tőzegréteg.

A megoldást egy olyan anyag adta, amely az hagyományos iparban mellékterméknek számít, így effektíve olcsó, csak alkalmassá kellett tenni a kertészeti felhasználásra. Miután ezt is megoldották, a kókuszrost elindult hódító útjára.

Honnan jön?

A kókuszrostot a feldolgozóipar hagyja hátra, amely a kókusz diójából a kókusztejet, és a kókuszreszeléket készítik, a levelekből és a törzséből különböző dísztárgyakat, táskákat, ruhákat, lábtörlőket készítenek, és köteleket fonnak. A kókuszolajt és a reszelékét a helyiek használják főzéshez, sütéshez nyersen vagy szárítva, ez az egyik helyi jellegzetes fűszernövény. Ezen kívül a szépségiparban is használják, samponok, testápolók, és más kozmetikai szerek készülnek belőle. Mivel a termés összetett szerkezetű, a különböző feldolgozási folyamatoknál más-más, eddig használhatatlan anyagok maradnak hátra.

A kókuszpálma (Cocos nucifera) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe és a pálmafélék (Arecaceae)faj. Valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy az Ázsia és Ausztrália közt elterülő szigetcsoportról terjedhetett el. Sok helyütt előfordul, mivel a lehullott magok hosszú hónapokig megőrizhetik csírázóképességüket és a tengeren úszva az anyanövénytől akár 4000 kilométerre is kezdhetik a csírázásukat. családjába tartozó trópusi növény

A kókuszpálma legjobban a tengerhez közeli, 1-2 m-rel a dagály szintje felett fekvő magas talajvizű és bőséges csapadékú területeken terem. A világ kókusztermelésének legnagyobb részét kis kiterjedésű, helyi ültetvények adják. A kókuszpálmát héjazatlan, érett terméseivel szaporítják. A faiskolában a diókat lapos felükkel lefelé, egymáshoz közel a talajra fektetik, és majdnem teljesen betakarják földdel. A magoncokat 4-10 hónap elteltével egymástól 8-10 m-re kiültetik a szabadba. A kókuszpálmák első termésüket 5-6 éves korukban hozzák, a teljes termés 15 éves korukban várható. A terméséréshez 1 teljes év szükséges, egy fa egy évben 50-100 darabot is teremhet. A fák hozama kb. 50 éves korukig gazdaságos.

Manapság sok helyen termesztenek kókuszpálmát nagy ültetvényeken.

• Indonézia

• Sri Lanka

• India

• Malaysia

• Fülöp-szigetek

• Burma

• Afrika egyes országai

Bár a kókuszdió legnagyobb felhasználói a nyugati világ iparosodott országai, termőterületén a növényt még változatosabban és nagyobb mértékben hasznosítják. Az indonézek szerint a kókuszt annyiféleképpen lehet felhasználni, ahány nap van egy esztendőben.

A kertészet számára a legfontosabb a kókusztermés külső, szivacsos-rostos védőburka, amit lefejtve jutunk el a kemény termésig. Ez a védőburok általában 1-3 cm vastag, csak az utóbbi 10-20 évben kezdték feldolgozni nagyobb mennyiségben, ipari szinten. Lábtörlőket, keféket és ágybetéteket készítenek belőle. Még így is van elég felesleg ahhoz, hogy kertészeti ültetőközeget készítsenek belőle, habár manapság vannak gyártók, akik csak ültetőközeget készítenek a héjból.

A kész rostokat bálázva, konténerekben szállítják hajón a nagyobb kikötőkbe, onnan szárazföldön vagy vasúton juttatják el a kívánt helyre.

Hogyan készül a kókuszrost?

1. Rost előállítás

A kókuszdióról először a háncsrészt távolítják el a minőség és uniformitás biztosítása érdekében.

Ezután gondosan tisztán tartott betontárolókban történik a több hónapos komposztálás. Ez az előállítás rendkívül fontos lépcsője, ugyanis a nem tökéletesen komposztált kókuszrostban víz hozzáadása után újra elindul a lebomlás, ami jelentős térfogatveszteséget okozhat.

A stabil térfogat elérése után kerül sor a mosásra, majd a pufferolásra. Utolsó lépésként 20%-os nedvességtartalom alá szárítják a kókuszrostot, amihez csak a nap hevét használhatják fel, ugyanis a nagyobb hőközléssel történő szárítási kísérletek eredménye minden esetben a nyersanyag kedvező víztartó képességének megszűnése volt. Ezért a szárítás rendkívül nagy helyigényű folyamat, amit tovább nehezít a minőségbiztosítás által megkövetelt feltételként a meghatározott összetételű vasbeton használata – annak érdekében, hogy a kezelés során véletlenül se kerülhessen a nyersanyag közé bármilyen szennyeződés. Ezen óvintézkedés érthető, ha belegondolunk, hogy egy homokkal akár csak csekély mértékben szennyezett kókuszrost milyen sokba kerül a termelőnek, ugyanis az elszámolás alapja az egyes raklapok súlya...

2. Mosás

A kókuszpálma jellemzően part menti növény – elég csak a meleg égövi országokra oly jellemző pálmafás strandokat ábrázoló képeslapokra gondolunk. Ezeken a területeken a talajvíz jellemzően nagy mennyiségben tartalmaz nátriumot, káliumot és klórt, amely elemeket a kókuszpálma könnyen felvesz anélkül, hogy károsodna tőlük – ellentétben a kertészetekben termelt növények szinte teljes többségével.

Ezek a sók a növény minden részében jelen vannak, ezért szükséges a mosással történő eltávolításuk a háncsból, hogy ezáltal az EC-szintet elfogadhatóra csökkentsük. Amennyiben ez elmarad – a kertésznek saját kezűleg kell gondoskodnia a sók kimosásáról, ugyanis a károsan magas EC-szint mellett a nátrium a kálcium és magnézium antagonistájaként gátolja azok felvételét.

Ezen okok miatt az általunk forgalmazott kókuszrost alapos mosáson esik keresztül, amit izolált, tökéletesen tiszta tartályokban, ellenőrzött minőségű édesvízzel hajtanak végre. A folyamat végére az EC-szint 0,3-0,6 mS/cm értékre csökken.

3. Pufferolás

Mivel a kókuszrost negatív töltésű komplex, ezért körülötte pozitív töltésű ionok találhatók, jellemzően nátrium és kálium ionok. Ez alapvetően nem okozna sok fejfájást, mivel ezeket az elemeket mágnesként vonzza és magánál tartja a komplex, ezért ezek az ionok a növények által nem felvehető formában vannak jelen. A gondok akkor kezdődnek, amikor a növény tápanyagellátása során kálciumot és magnéziumot juttatunk ki – amelyek elemek használata kultúrától függetlenül szükséges. A kálcium és a magnézium "kilöki” a káliumot és a nátriumot és elfoglalja a helyüket a komplexben, ami azt eredményezi, hogy a kiadagolt tápanyag helyett nátrium és kálium válik a növény számára hozzáférhetővé!

A mosott kókuszrosttal szemben támasztott gyakori panaszok nyomán született meg az új minőségi frakció: a pufferolt kókuszrost. A feltöltést professzionális minőségbiztosítási és laboratóriumi ellenőrzés mellett csúcsminőségű műtrágyákkal végzik, a felszabaduló nátrium és kálium pedig teljes mértékben eltávolításra kerül. A magnéziumos és kálciumos feltöltés kellő gondosság mellett "házilag” is elvégezhető, ebben az esetben fokozottan ügyelni kell a közeg EC-jének vizsgálatára ültetés előtt.

4. Préselés, csomagolás

A kész laza rostot speciális présgépbe töltik, majd megfelelő nyomás mellett különböző nagyságú téglákat sajtolnak belőle. Általában 8-szoros tömörítést alkalmaznak. Ez jó helykihasználást eredményez, könnyű a csomagolása, a kártevők, rágcsálók sem tudnak megbújni benne.

A téglákat vagy egyenként, nagy megrendelés esetén raklaponként csomagolják fóliába. A raklapokat konténerekbe rakodják, amelyekre hosszú hajóút vár. A szállítás során fokozott óvatossággal járnak el, nehogy az árut nedvesség érje, mert az a későbbi felhasználás során károkat okozhat, valamint a préselt kockák már a raklapon kezdenek megdagadni, így az egész szállítmány tönkremehet. Az így keletkezett árut a megrendelő nem veszi át és a gyártó beperelheti a szállítmányozási vállalatot.

5. minőség-ellenőrzés

Ki használja a kókuszrostot?

A kókuszroston való termesztés térnyerése az elmúlt esztendőben, jelentős mértékben növekedett a zöldség- és dísznövénytermesztők körében is. A Holland kertészetek 60-70 %-a állt már át teljesen a kókuszrost-alapú termesztésre. Ezt észre is lehet venni a virágbolti cserepes növényeknél.

A kókuszrostot a zöldségtermesztésben főként a:

• paradicsom

• paprika

• uborka

a dísznövénytermesztésben pedig a:

• gerbera

• rózsa

• szegfű

• liliom

• valamint faiskolákban földkeverék készítésekor használják

Az ügyesebb zöldségkertészek már palántanevelésben is ugyanazon rostot felhasználva cserepezték ki a fiatal növényeket vagy rendelték meg a palántanevelőtől.

A téli palántanevelés során már jelentős különbséget lehetett realizálni, ugyanis nem volt szükség a fiatal növények sűrű tápoldatozására, mert jól tartotta a kijutatott tápoldatot, ezáltal nem kellett folyamatosan lehűteni növényeket. Megfigyeltünk egy gyorsabb begyökerezést már a palántanevelés során, valamint folyamatosan magasabb hőmérsékletet lehetett tartani a közegben, ami egy dinamikus növekedést eredményezett. Sokkal „mokányabb” palántát lehetett nevelni a téli fényszegényebb időszakban is.

Ezt követően a palántákat vagy rátették a kókuszrostra vagy beleültették. Fontos megjegyezni, hogy a cserepes palánta közegét nem szabad kiszárítani ültetés előtt, hanem nedvesen tartva jobban csúszik ki ha beültetésre kerül a palánta.

Ugyanazon közeg használata fontos lehet, hogy ne szakadjon meg a dinamikus növekedés.

A korai kiültetés esetén fontos, hogy a kiszárított közeget könnyen újra lehetett nedvesíteni, mivel a kókuszrostnak meglehetősen jó a kapillaritása. Mindezek figyelembe vételével nem nyúltak meg a növények. A magasabb EC tartása fontos volt a téli palántanevelésben, valamint az indító tápoldatozásban is. A fényszegény időszakban a ritka, nagyobb adagú öntözéseket tartotta mindenki szem előtt. A kicsepegtetett tápoldat mennyisége növénytől, valamint termesztő edény típusától változhat. A balkonládában közel azonos csepegtetési irányelvet lehetett követni, mint a kőzetgyapotos termesztés esetén. A gyorsabb növekedés mellett egy szerteágazóbb gyökérzet jelentős puffert biztosított a növények számára. A kókusz nem marad túl nedves köszönhetően a kedvező drénkapacitásának, így a fényszegény időszakokban kevesebb gondot okoz a termesztés. A kókuszban található szerves CEC komplexhez számos tápanyag kötődik, és így nem mosódik ki könnyen – ezáltal 20-30%-os a műtrágya megtakarítás. Ez a megtakarítás főként a nyári időszakban realizálódik ugyanis a felhalmozódott sókoncentráció miatt alacsonyabb EC megtartása mellett is sikeresen terem folyamatosan a növény, valamint kevesebb a szerves közegben az elfolyó drén mennyisége.

Fontos megjegyezni, hogy a könnyebb termesztés és környezetbarát technológia egyre fontosabb lesz. Ezáltal ahogyan a világon is folyamatosan növekszik a kókuszrost felhasználása ugyanígy Magyarországon is fontos szerepet kap a gyökérrögzítő közegek széles tárházában.

Hogyan használjuk a kókuszrostot?

A kereskedelmi forgalomban több struktúrájú kókuszrost is kapható.

Általában a finomra vágott rostokat használjuk, de van ún. chips is, ami az apró fél cm-es kis kockáktól a 2-3 cm-es darabokig változhat osztályozás szerint.

A legtöbb gyártó műanyag fóliába csomagolja a termékét. Préselt kockákban vagy ömlesztve árulják többféle kiszerelésben.

A legjobban elterjedt méretek a 0,65kg-os (tégla) és az 5 kg-os (bála) préselt kockák. Ezeket jobb kertészetekben megvásárolhatjuk.

Miután hazavittük, kicsomagoljuk és egy tiszta vödörben benedvesítjük. A 0,65 kg-os kockához kb. 4-5 liter víz kell, így 7-8 liternyi ültetőközeget kapunk. A nagy, 5 kg-os kockát már inkább műanyag ládában kell nedvesíteni, mert sokkal több víz kell hozzá.

Az áztatáshoz én esővizet használok, így semmi gond nem lehet az ültetés után a növényekkel.

A chips (darabos) kockákkal is hasonló a teendő.

Paraméterek:

Kókuszrost tégla

• ph: 6,5

• EC: 0,3-0,6

• Súly: 650 g +/- 10%

• Méret: 18 x 10 x 5 cm

• Kihozatal: 7-8 liter (4 liter víz hozzáadásával)

• Nedvességtartalom: < 20%

• 1860 db / raklap ~ 1 200 kg

Kókuszrost bála

• ph: 6,5

• EC: 0,3-0,6

• Súly: 5 kg +/- 10%

• Méret: 30 x 30 x 10 cm

• Kihozatal: 60-65 liter (35-40 liter víz hozzáadásával)

• Nedvességtartalom: < 20%

• 220 db / raklap ~ 1 100 kg

Saját tapasztalatok:

Kb. 3 éve használok kókuszrostot a rovaremésztő növényeim ültetéséhez. Azt tapasztaltam, hogy egyáltalán nem rosszabb a tőzegnél, de vannak előnyösebb tulajdonságai is.

• Talán az első tapasztalatom az volt, hogy sokkal könnyebb nedvesíteni, mint a tőzeget. A kókusztéglák szívják magukba a vizet, nem kell nyomkodni a víz alá, mint a száraz tőzeget.

• Nincs semmilyen kellemetlen szaga, nem dohos, valamennyire azért van egy kis jellegzetes illata, de nem számottevő, amint megszívja magárt vízzel ez el is illan.

• Nem tömörödik annyira, mint a tőzeg, így jobban gyökeresednek a növények, jobb lesz a vízháztartás, több levegőhöz jutnak a gyökerek.

• Kevésbé algásodik a felszíne, mint a tőzegnek, egyik ültetvényemen sem jelentek meg kocsonyás algatelepek. (ez magvetéshez fontos információ!)

• A tőzeglegyek nem szeretik (nálam legalábbis nem volt egy sem) és a dugványok is nagyobb számmal meggyökeresedtek.

• Hátrányát én nem nagyon tudok mondani.

Melyik növényhez hogyan használom:

Nepenthes (kancsóka)

• 60 % kókuszrost

• 30% fenyőkéreg vagy kókusz chips (1-1,5 cm)

• 10% natur tőzeg

Drosera (harmatfű)

• 70% kókuszrost

• 25% natur tőzeg

• 5 % mészmentes kvarchomok

Sarracenia (kürtvirág)

• 80% kókuszrost

• 20% natur tőzeg

Pinguicula (hízóka)

• 80% kókuszrost

• 20% natur tőzeg

Egyéb szobanövények:

• 60% normál virágföld

• 30% kókuszrost

• 10% kertészeti perlit

Igaz, hogy a boltokban még mindig kapni hagyományos tőzeget, de ideje megbarátkozni a kókuszrosttal is, mint ültetőközeggel, mert egyre kevesebbet fogan kitermelni belőle. Ha a nagyok átállnak az új anyagra, akkor a mi növényeinknek sem lesz rossz. Persze az új mindig szokatlan, de ha a kereskedelem is jobban foglalkozik a kókuszrosttal, nem lesz probléma beszerezni.

Források:

Wikipedia

Kert Varázs Magazin

Pro-Horto Kft. honlapja

SoilTeck (Sri Lanka)

Greener Pasture (Sri Lanka)